Ha valakit igazàn szeretsz, mindig a mosolyàt làtod. Akkor is, ha èppen rossz kedve van. Akkor is, ha mèrges, ha aggòdik, ha szomorù. Te mègis a mosolyàt làtod. Azt a mosolyàt, amit majd te varàzsolsz az arcàra, a szívébe, amikor fàradt, mérges vagy bànatos. Mert szereted, ilyenkor is. Sőt, ilyenkor igazàn.