Cserèlünk, néha könnyen, nèha nehezebben, alkudozva, mèregetve. Màr egèszen kicsi korunk òta. A jàtèkainkat, a kàrtyanaptàrainkat, a kisautòinkat, a lemezeinket, bèlyegeket, règi pènzeket. Aztàn lakàst, autòt, néha hazàt. Mennyi mindent cserèlünk. Ahogy èn is tettem olyan sokszor ès akàr ma is. De van valami, amit soha, semmièrt, semennyièrt nem adnèk, nem cserèlnèk. A veled töltött pillanatokat, perceket, òràkat.