Mondjuk azt, hogy örökké. Egy híd közepén ordítsuk a városnak, hogy milyen boldogok vagyunk. Igyunk együtt. Sétáljunk kézen fogva. Viccelődjünk egymással, de soha ne legyünk olyanok, mint mások.

Remélem, most valahol legbelül érzed, hogy rád gondolok.

- Még mindig egy csomó mindenről kéne beszélnünk.

- Beszélni? Csókolózni inkább.

Elvigyorodott és a számhoz hajolt. Az első érintés csak ennyi volt, egy érintés. Incselkedő, csábító gyengédség. Megnyaltam az ajkam, mire vigyora elmélyült.

- Kérsz még?

A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

- Kérek.

Soha egyetlen kapcsolat sem tökéletes. Mindig van valami, amiben engedned kell, kompromisszumokat kötnöd, feladnod néhány dolgot valami fontosabbért.

Mindig is itt voltál. Mindig itt voltál nekem és a szívemnek meg a lelkemnek. Mindennek. Csak azt kívánom, bárcsak ne tartott volna ilyen sokáig, hogy összeszedjem a bátorságom.