Azt hiszem, szeretlek. Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd.

Van olyan szerelem, ami nem múlik el.

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy.

Szépség az, amikor egy nő szemébe nézel és látod, ami a szívében van.

Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. A keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Azt mondta az érintés, hogy több kell. Azt mondta, hogy ezt akarom.