Az tud jó kapcsolat maradni, amelyikben a két fél egymáshoz viszonyulva is képes változni. Ez az egymáshoz csiszolódás. Amikor a párkapcsolatnak folyamatosan személyiséget vagy éppen karriert, magánéletet segítő, építő jellege van és egyfajta konstruktív összefogás érvényesül. Az az ideális, ha az egyik fél érzi, hogy a másiknak éppen mire van szüksége. Egyszer az egyikük érdeke kerül előtérbe, máskor a másikuk személyes ügye.

- Nem változtathatod meg az embereket.

- Mi mást tehetnék?

- Szeretheted őket.

Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakot és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen.

Aki túl messzire ment, az megérdemli, hogy csak a leghosszabb úton engedd vissza.

Ne törd össze a szívem, mert te is abban élsz.

Egy igazi férfi mellett a nő boldog. A többi mellett erős.

Úgy szeresd a párod, hogy eszébe se jusson, hogy esetleg más jobban szeretné.

Nem mindenki veszteség, akit elveszítesz.

A párkapcsolat olyan, mint a pénz. Dolgoznunk kell érte minden egyes nap. Ha abbahagyjuk a munkát, egy ideig élhetünk abból, amit korábban kerestünk, de előbb-utóbb tönkremegyünk.

Akkor szeretünk valakit igazán, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része az életünknek.

A nő lovagiasságot vár. Engedjék előre, vigyék a nehéz csomagját, nem azért, mert szüksége van rá, hanem mert ez a törődés jele. A nő osztatlan figyelmet vár a férfitól. Úgy akarja érezni, hogy ő az egyetlen nő a világon.

Igaz, hogy egy családban a férfi a fej, de a nő a nyak. Arra forgatja a fejet, amerre csak akarja.

- Mi a különbség az életed szerelme és a lelki társad között?

- Az egyiket választhatjuk, a másikat nem.

- De érzem, hogy bele fogok bukni. Hogy szeressek kevésbé? Hogy mondjam meg a szívemnek, hogy ne szeresd?

- És mi van, ha az a sorsod, hogy szeresd?

A szerelem olyan játék, amelyhez két becsületes partner kell, hogy igazságos legyen.

Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja az igazi arcodat, mert nem szeret. Aki szeret és amíg szeret, fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét vagy birtokát látja csupán és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is, de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.

Ha egyszer hazudsz nekem, az a te szégyened. Ha másodjára hazudsz nekem, az az én szégyenem.

A nők úgy viselik a fájdalmat, mint a tűsarkút. Nem számít, hogy mennyire fáj, minden amit látsz belőle, a szépség.

A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy mindent rendbe lehet hozni.

Bármilyen ostobán is hangzik, én hiszek abban, hogy az első szerelmünk az igazi. Nem azért, mert ő a legtökéletesebb vagy a legjobb számunkra, hanem azért, mert csak egy első létezhet. Lesznek mások, igen. De egyszer szeretünk úgy, hogy nincsen bennünk félelem. Hogy kitartunk az örökké szó mellett és nem rettegünk attól, hogy egyszer majd véget érthet. Pedig véget ér és onnantól kezdve ezt keressük olyan elvakultan. De ilyen szerelemből csak egy van. Hiszem, hogy ezért az első szerelmünk az igazi. Nem fog rá hasonlítani senki, éppen ezért ne is keresd. Egyszerűen csak ne felejts el emlékezni rá.

Úgy éreztem, hogy végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.

Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.

Teljesen átlagosnak indult, de az évek mássá tették. Az évekbe rejtett véletlen találkozásaink. Az, hogy ugyanúgy néztél rám, mint a legelején és én is ugyanúgy néztem rád vissza. De tudod mitől vagyunk mi mégis mások? Hát ettől. Időtlen lettél számomra.

Más együtt élni, együtt lélegezni, gondolkodni azzal, akit az ember szeret, akit a párjául választ. A jó kapcsolatban nincsenek titkok, nem álságos és sokat kibír.

Az élet mindig valahogy a szerelmen keresztül tanított meg azzá válni, aki most vagyok.

Amikor elárulod azokat, akiket szeretsz, amikor felfeded előttük a legrosszabb énedet, a tetted mindent megváltoztat. Nincs visszaút. Elszakad a kötelék, amit kemény munkával kovácsoltál és minél erősebbek voltak azok a kötelékek egykor, annál nehezebb újra helyrehozni, ha egyáltalán helyre lehet hozni őket.

Ha elhagysz, számomra megszűnik minden, amiért érdemes reggelente felkelni.

Olyanok a szerelmesek, mint a gyerekek. Soha bele nem unnak a történeteikbe.

Valahányszor a szerelem után fut az ember, visszaváltozik kislánnyá.

Ha arra gondolok, hogy élsz valahol a világon és néha eszedbe jutok, könnyebb az életem.

A boldogság képzelődés. Amíg boldognak képzelem magamat, boldog is vagyok. Aki pedig ebből a képzelődésből kiszakít, boldogtalanná is tett. Elszakította azt a sejtelemnyi hálót, amelyben csillogva fészkel a boldogság aranypókja.

Nincs zavarba ejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.

Ha kívánhatnék a csillagoktól. Azt kívánnám, hogy ragyogjanak fényesebben, mert nélküled olyan sötét van. Ahhoz, hogy egész legyek, több fény kell. Több kell belőled.

Néha azokat az embereket értékeljük a legkevésbé, akik a legjobban szeretnek. Amíg rá nem jövünk, hogy nélkülük az élet mit sem érne.

Csúnya volt a szívem, amíg bele nem költöztél.

Szerelem nélkül nem lehet élni. A szerelem nagyon fontos mankó, ami segít túlélni. Ha szerelmes vagy, mindenben jobban teljesítesz.

Mindig úgy teszünk, mintha felejtenénk. De elég a szélnek csak egyszer máshogy fújnia. Egy dalnak rossz időben megszólalnia. Egy filmnek rosszkor elkezdődnie. Egy embernek rád emlékeztetnie. Minden ugyanúgy kezdődik elölről.

Nem biztos, hogy mindenkinek az a sorsa, hogy boldogan éljen.

Ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön a kapcsolat, nem elég közel lenni egymáshoz. Fontos, hogy a párok megtalálják az egymástól való optimális távolságot, hogy kellő tér álljon rendelkezésükre az önálló tapasztalatszerzéshez és a gondolkodáshoz, ami nélkül nem tudnának frissességet csempészni a kapcsolatba.

Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.

Milyen furcsa, hogy az emberek már nem is igen beszélnek a szerelemről. Megszállottak, rabjává lesznek a másiknak vagy a másikra vannak utalva, de semmi esetre sem vallanák be, hogy elveszítették az irányítást, ugyanis az a szó, hogy szerelem, újabban egyet jelent a gyengeséggel.

- Nem tudom, hogy mit tegyek.

- Akkor ne tegyél semmit, ha bizonytalan vagy, inkább ne csinálj semmit.

Nem tudtam, hogy mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.

Ne a másik feledet keresd, hanem azt az egészet, aki illik hozzád.

Megtaláltalak és ez elég nekem.

– Ha mondjuk az a lány, aki ennyire szereti ezt az óceánt. Ha mondjuk nem kerül elő a múltjából egy olyan tenger, ami mellett ő egész életében élt, hanem csak az óceán van, akkor mit érzett volna az a lány?

– Ha csak az óceán van és semmilyen más állóvíz, se hurrikán, se földrengés, akkor ez a lány a világ legboldogabb embere lenne. De az élet borzasztóan kiszámíthatatlan. 

– Értem. Mielőtt elköszönnék, csak szeretném, hogy tudd, ahogy én látom, nem csak a lányt tette boldoggá az óceán, de az óceán is nagyon boldog volt, hogy volt neki ez a lány. Aki így tudott rá nézni és szerény véleményem szerint, bár ez tényleg csak az én véleményem, soha nem fogják elfelejteni egymást.

Az egyszerű dolgok tesznek igazán boldoggá. A szeretet, a szex, az étel. Minden más, a hatalom, a befolyás, az erő, csak arra jók, hogy elnyomják a valóban fontos dolgokat. Ameddig van mit enned és van hol aludnod, amíg megvannak az alapok, addig a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni.

Te itt vagy és emiatt ez egy csodálatos vidék.

Mind úgy tesszük fel a kérdést, hogy azt halljuk, amit szeretnénk.

Apró dolgokból áll össze az életünk, kis mozaikokból. Ezeket össze kell tudni jól rakni. Nagyon nehéz.

Jó egy olyan ember szemébe nézni, aki ugyanarra gondol, mint én.

Két külön dolog elmondani, ki vagyok igazából és megmutatni azt.

Mindent akarok belőled. A jót, a rosszat és a csúfot. Szeretlek.

A nevetése az én kábítószerem.

Ironikus, mi? Csak úgy érezheted azt, hogy igazán élsz, ha egy másik ember kezébe teszed az életed.

Csak annyit kérek, ígérd meg, hogy velem maradsz, hogy az enyém leszel. Néha úgy érzem, csak álmodlak.

Mindig is szerettelek. Soha nem szűntelek meg szeretni. Valahányszor azt mondtam, gyűlöllek, soha nem gondoltam komolyan, egyszer sem. Minden részedet szerettem, minden titkodat, minden bűnödet. Szeretem azt, ami vagy. Azt, amit csinálsz és hogy általad azt érzem, hogy egyszerre félek és egyszerre vagyok biztonságban.

Ha fáj, hogy nem vagyok ott, gondolj rám, a közösen eltöltött időre. De sose merülj el a fájdalmadban, mert nem éri meg. Élj. Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte.

Mindenét, egész mivoltát, egy szavát, egy mozdulatát jelentősnek, fontosnak, emberfelettinek éreztem. A szívem, mint az út pora, úgy lengett minden lépte mögött. Olyannak láttam, mint nyárestén a holdat, amikor minden csupa jó szag, szelíd árnyék, fehér végtelenség és minden testi-lelki üdvöm benne élt a nevében, azt ismételgettem egyre, azt csókoltam az ajkamon. Azon túl nem láttam semmit, senkit.

- Azt hittem, hogy ő más.

- Szerinted van olyan, hogy más?

- Van, ti azok vagytok.