Van egy tétova pillanat, amikor megállsz. Megállsz egy pillanatra és minden megáll körülötted. Mert ebben a pillanatban valami véget ért, mert ebben a pillanatban valami még nem kezdődött el. Állsz élet és élet között. Régi és új között. Ott állsz vele szemben. Még nem tudod, mi lesz. Egy utca, egy lépés, egy köszönés, egy mosoly, néhány szó. Ennyi csak. Egyszerű. Egyszerű? De már döntöttél. A szíved döntött. A szívetek döntött. Állsz vele szemben és mindketten tudjátok. Megtaláltátok a pillanatot. Azt az egyet. Azt a bizonyosat. Egy utca, egy lépés, egy köszönés, egy mosoly, néhány szó, az életed. Ennyi. Az egész élet, az egész világ. Mert megálltál egy pillanatra és abban a pillanatban történt valami. Valami. Abban a pillanatban véget ért az életed és elkezdődött az életed. Igen, van egy pillanat. De ez már nem tétova.