- Oké, ugorjuk át azokat a részeket, amik engem nem érintenek. Közös múlt, blabla, régi szép idők, hogyne. Lépjünk. Szóval rájöttél, hogy szeretsz engem.
- Te nem vagy normális. Nem szeretlek. Dehogy szeretlek, szereted te magad mindenki helyett.