Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék. Aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik énnek lenni. Sőt, egy kissé én is te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid, mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok a gondolataid hullámhosszára és veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. Ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek és lehet, hogy megértjük, hogy mitől félünk mindketten.