Keresem a választ és kereslek benne téged. Szavakban tudni azt, amit a lelkemben érzek, a szívemmel látok. Téged, a férfit. Aki több a többi férfinél. Több a férfinél. Keresem a szavakat. Amikkel megrajzolhatnám azt a gyönyörű képet, ami te vagy. A szívemben, a lelkemben, az életemben. Mert ezt a képet csak én látom. Senki más. Így senki más és szeretném megrajzolni szavakkal. De csak próbálhatom. Mert nem lehet szavakba zárni téged. Mert mindig más vagy. Mindig másutt jelensz meg, mindig más alakban. Egy rózsaszálban, egy végtelen víztükörben, egy dalban, egy viharban, egy meghitt templomi pillanatban, egy versben. Mind te vagy. A válasz, amit látok a te arcodon, a gyönyörű szemeidben. Igen, a válasz te magad vagy. A mindenben megbúvó csoda. Az én csodám.