2015. július 3.

Szeretem, ahogy megérint. Ahogy rám mosolyog. Ahogy megnevettet. Ahogy egyetlen szavával képes a szívemig hatolni. Általa újra békés és boldog vagyok. A biztonság, amit a karjai közt érzek, leírhatatlanul felemelő érzés. Rég éreztem ilyet. Sőt, talán ennyire sosem volt nyugodt a lelkem. Életemben először nem gyötör a szerelem. Nem érzek félelmet, szenvedést, fájdalmat. Nem aggódom a jövő miatt. Nem félek a búcsútól, hogy esetleg sosem látom többé, mert mellette végre szeretve vagyok.