Csak az, hogy ülj megint mellettem és nevessünk. Legyen végtelenül nehéz, hogy önuralmat nem hiába tanultam. Hogy csak nézzelek és értselek. Tudjam, hogy rajta vagy az úton és közeledünk. Nem hiszem, hogy egyetlen könny is felesleges volt vagy hogy ne illeszkednénk. Hogy nem éri meg? Nem, nem hiszem. Hordozzuk egymást és olyan sokszor boldogok vagyunk. Még, ha most is könnyesek a szemeim, de a hitemet nem adom.