Ahhoz, hogy a szerelem sikeresen házasságba bolondítsa az embert, szükséges azt a látszatot keltenie, hogy az érzés sohasem fog véget érni. Ezt az illúziót csak erősítik a kulturális hagyományaink. Minden gyerek azt olvassa, hogy a királyfi meg a királylány egybekelnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. További mítoszok tudomásunkra hozzák, hogy akik egymásnak vannak teremtve, előbb-utóbb megtalálják egymást. Továbbá, hogy a csillagokban meg van írva, hogy ki kihez illik és amikor találkozunk választottunkkal, a szerelem hozzásegít a felismeréshez. Miután rátaláltunk a lényre, akit a magasságos ég is nekünk teremtett és tökéletesen illünk is egymáshoz, nyilvánvaló hogy tökéletes boldogságban és egyetértésben fogunk élni, amíg csak le nem peregnek életünk lapjai. Ha azonban mégsem illünk össze tökéletesen, nem felelünk meg egymásnak maradéktalanul, veszekedésekre kerül sor és a szerelemnek vége szakad. Nyilvánvaló, hogy szörnyű hiba történt, rosszul olvastuk el, ami pedig meg van írva a csillagokban, nem a nekünk teremtett lénnyel kötöttük össze az életünket. Amit szerelemnek hittünk, nem az volt az igazi szerelem és nincs mit tenni. Vagy örökre boldogtalanul élünk, vagy beadjuk a válókeresetet.