Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt, de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.
2014. szeptember 29.
Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem. Könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig is olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben. Az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.
2014. szeptember 28.
Már nem vagy az nekem, aki voltál. Már másnak vagy az. Számomra egy férfi lettél a sok közül, valami hiányzik belőled, bár tudnám, hogy mi az. De lehet, hogy csak az a baj, hogy már nem szeretsz, nem ragyog rám a lelked, ezért számomra is érdektelenné váltál. Csak azt nem tudom, miért vagyok ilyen csalódott. Talán, mert adtál egy nagy pofont az egómnak, hogy még rám sem lehet örökkön-örökké várni.
A szeretet nem múlhat el, megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy az idő majd begyógyítja a sebedet. Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
2014. szeptember 27.
Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát. Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad.
Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom neked, akkor miért is keresselek és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebből nem lesz sem happy end, sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban és a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt. Te nem akarod, hogy benne legyek.
2014. szeptember 26.
2014. szeptember 25.
2014. szeptember 24.
2014. szeptember 23.
Próbálom elképzelni a búcsút. Azt, ahogy majd utoljára csókolom meg és utoljára kapaszkodom a karjába, utoljára szorítom az arcomat a mellkasához, hogy érezhessem az illatát, de nem tudom elképzelni vagy nem tudom felfogni, vagy csak egyiket sem akarom. Már a gondolatra is párás a szemem és kapar a torkom. Nem tudom, mit fogok mondani, csak azt, hogy zokogni fogok. Szégyentelenül, mindenki előtt, ha kell, a buszmegálló kellős közepén. Már, ha eljutok odáig. Talán itt fogok elbúcsúzni tőle, a ház előtt, talán a szobájában. Nem tudom, hol és hogyan. Csak azt, hogy sokáig fogok még nézni utána, azután is, hogy eltűnt, hogy végleg elment és hirtelen nem tudok majd hová lenni, mert az egyetlen biztos pont hiányozni fog az életemből. Nem marad majd bennem semmi más, csak a hiány.
2014. szeptember 22.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját és ahogy a drogos képes lopni, és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
2014. szeptember 21.
Vannak fejezetek, amelyeket éveken át le akarunk zárni. Erőszakkal kitörölni, eldobni, nélküle élni. De néha egyszerűen lehetetlen. Előmászik mindenhonnan, követ. Amikor már azt érezzük, hogy minden rendben, hogy túl vagyunk rajta, akkor bekúszik egy illat vagy valaki a buszon a nevét suttogja mögöttünk. Azt hiszem, egy év telt el. Nem találtam olyat, aki a nyomába érhetett volna. Megtanultam a hiánnyal élni, fél szívvel dobogni.
2014. szeptember 20.
Reggel van. Ketten fekszünk az ágyban és a legcsodásabb látvány vár most rám, tudom. Kellemes ez a pillanat, mert tudom, hogy mindjárt megpillantom. Még élvezem a várakozást, nem kapkodom el. Ízlelgetem magamban az érzést, hogy milyen csodás lesz. Mindjárt kinyitom a szemem és a világ legszebb látványa fogad, a te arcod.
2014. szeptember 18.
Lehet rosszul is szeretni. Igen, lehet. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó és nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést és lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen, ez a titok, meghallgatni a másikat és figyelni rá. Meglátni, hogy mire van szüksége és azt adni neki. Ez a szeretet, a jó szeretet.
2014. szeptember 17.
2014. szeptember 16.
A kapcsolatunkon tűnődöm, már amennyire ez az lehet. De hát annak kell lennie, mert ez valami, valami nagy és fontos, ami fölött nem szabad elsiklani. Különös érzés kapcsolatnak nevezni, mert semmi sem normális benne. Semmit sem teszünk úgy, mint mások, nincs benne semmi rendszer, semmi kiszámíthatóság, csak őrültségek egész tömkelege és szeretet. Talán azért nem tudok helyesen cselekedni, mert szeretem.
2014. szeptember 15.
Imádom nézni, ahogy alszol vagy hallgatni az egyenletes légzésedet. Imádom az illatod és a hangod. Imádom, ahogy jössz-mész a házban vagy neszezel a konyhában. Imádom, ahogy hozzám bújva olvasol vagy tv-t nézel. Imádom, hogy telerámoltad a fürdőszobát a kenceficéiddel és hogy kiszorítottad a ruháimat a gardróbból. Imádom, hogy itt vagy, hogy egyáltalán vagy nekem.
2014. szeptember 14.
Teljes szívemből szerettelek, minden szavammal és tettemmel, a mosolyommal, az életemmel. Szerelmesen szerettelek minden órában és percben, minden másodpercben. Nem azért, ahova tartozol, ahogy kinézel vagy amit birtokolsz. Azért szerettelek, mert te voltál nekem a minden, az a részem, ami úgy éreztem, hogy mindig is hiányzott belőlem. Boldog voltam veled, már csak attól boldog voltam, hogy léteztél, hogy itt vagy velem.
Nekem nem kellenek ígéretek vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem igaz. Nem kell, hogy minden percben rajtam járjon az agyad. Tedd a dolgod, éld az életed. De, amikor újra találkozunk, add nekem a maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a tekinteteddel, égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok, nem sürgetek semmit. Várok, akire érdemes, akiért megéri harcolni. De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a másik oldalról is. Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam, hogyan kell elengedni azt, aki nem érdemes a figyelmemre. Már erős vagyok. Tisztában vagyok önmagammal, a hibáimmal és az értékeimmel egyaránt. Ismerem a céljaim, a vágyaim, az elvárásaim, az értékrendem. Ezek szerint megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak és kizárólag azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom az időt, a teret és a lehetőséget is. Csak rajtad áll, hogy mit kezdesz vele és hogy tőlem megkapod-e ugyanezeket.
Hiányzol, napról napra egyre jobban, a beszélgetések és te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam és csak miattad volt jó kedvem. Igaz, sokszor veszekedtünk, de akkor is hiányzol az életemből. Néha azon gondolkozom elmondom, de mivel semmit nem változtatna a helyzeten, nem teszem és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, így egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol, nagyon.
2014. szeptember 13.
2014. szeptember 12.
Nézd, könyörögni nem fogok. Már nem. Elmúltak azok a percek, órák. Ha nem kellek, nem kellek. Megyek tovább. Nyitott vagyok, esélyt adok, de nem örökké. Nem vagy az, akinek többet kellene adnom, mint bárki másnak. Ha nem tetszem, ha nem akarsz teljes valómban, ha nem teszel értem, értünk, akkor menj, hagyj, lépjünk tovább. Nincs értelme olyanért küzdeni, ami nem éri meg, aki nem érdemli meg. Tudom, hiszem, látom, hogy mindig jönnek újak és egyszer meg fog érkezni az életembe az, akiért nem kell küzdeni. Aki vágyni fog rám. Akinek nem kell a figyelméért játszanom. Aki pont olyannak fog szeretni, amilyen vagyok.
2014. szeptember 11.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)