Mi az, hogy szerelem? A rózsaszín ködfelhőben üldögélő, remegő gyomorral föld felett járó, mindig vigyorgó mámorító érzés? Másmilyen nem lehet? Olyan, amikor reálisan látod és éled az életed, amikor hiányzik, ha nincs veled, de igenis szeretnél külön, magaddal is lenni? Amikor nem elvakultan, csorgó nyállal figyeled a másikat, hanem csak szimplán, tisztán és megfontoltan? Amikor érzed a szeretetet, a vágyat, kívánalmat az irányába, de nem perzsel fel a tűz? Ezt nem szerelemnek hívják? De, szerintem igen. Minden ember, minden életszakaszában, minden kapcsolatában máshogy szerelmes. Ugyanolyan nem lehet, ugyanazt nem érezheted. Minden érzés egyszeri és megismételhetetlen.