A felejtés nem nehéz, csak nem mindegy, hogy melyik oldalon állsz, te akarsz felejteni vagy téged akarnak elfelejteni.
2014. augusztus 30.
2014. augusztus 29.
2014. augusztus 28.
2014. augusztus 27.
Egy bizonyos idő után megtanulod, hogy a szerelem is változik, hogy a kapcsolataid már nem olyanok, mint régen. Észreveszed, hogy máshogy éled meg a dolgokat és máshogy viselkedsz. A kamaszkori hisztik már eltűntek, a kislánykori álmok már olyan messziek. Már okosan és bölcsen szeretsz. Az eszeddel irányítod a szíved. Először megijedsz, mert azt hiszed ez nem szerelem. Aztán rádöbbensz, hogy ez a valóság: te nem vagy királykisasszony, a herceg pedig nem érkezik fehér lovon. Az apád nem uralkodó, nem kastélyban élsz és sárkányok sincsenek. Viszont találtál valakit, aki akár kimondott szavak nélkül is érezteti, hogy egyedülállónak, különlegesnek tart. Akinek látod a szeme csillogásából, hogy mit gondol és akkor hirtelen tényleg hercegnő leszel, az ő kis hercegnője.
2014. augusztus 26.
2014. augusztus 25.
2014. augusztus 24.
2014. augusztus 23.
Félelmetes, hogy mennyire el tudnak vakítani bizonyos érzések. Nevezhetjük szerelemnek, kötődésnek, bárminek. Eltöltesz valakivel több időt és nem látod. Aztán egyszer csak elmúlik a varázs és te meg csak állsz ott, mint akit pofán vertek vagy inkább egy üllővel fejbe csaptak. Jézus Mária, valóban ezt az embert szerettem, kedveltem, akartam, fogtam a kezét, simogattam? Tényleg? Csakugyan? Komolyan? Mert akkor már a hideg valóság áll veled szemben, a misztériumoktól mentes, lecsupaszított tény és nem tudod eldönteni melyikőtök a nagyobb barom: ő? Vagy te, hogy ennyire nem láttad őt valójában.
2014. augusztus 22.
Mi az, hogy szerelem? A rózsaszín ködfelhőben üldögélő, remegő gyomorral föld felett járó, mindig vigyorgó mámorító érzés? Másmilyen nem lehet? Olyan, amikor reálisan látod és éled az életed, amikor hiányzik, ha nincs veled, de igenis szeretnél külön, magaddal is lenni? Amikor nem elvakultan, csorgó nyállal figyeled a másikat, hanem csak szimplán, tisztán és megfontoltan? Amikor érzed a szeretetet, a vágyat, kívánalmat az irányába, de nem perzsel fel a tűz? Ezt nem szerelemnek hívják? De, szerintem igen. Minden ember, minden életszakaszában, minden kapcsolatában máshogy szerelmes. Ugyanolyan nem lehet, ugyanazt nem érezheted. Minden érzés egyszeri és megismételhetetlen.
2014. augusztus 21.
Te voltál a minden. Veled terveztem a jövőmet, érted éltem, érted lélegeztem, érted vert a szívem. Te ezt egy perc alatt leromboltad. Elvettél mindent, ami szép volt, elvetted a szerelmem, a szívem, a reményeim, az álmaim. Kisétáltál és én itt maradtam, egyedül, összetörve. Most nem tudom, hogy hogyan tovább, hogy látlak-e még, hogy fogsz-e még szeretni valamikor. Csak kérdések vannak a fejemben és fájdalom a szívem helyén. Még mindig szeretlek. Hiányzol, de elengedlek, mert el akartál menni. Én várlak, örökké.
2014. augusztus 20.
2014. augusztus 19.
- Elhagylak, elmegyek.
- És ezt csak így? Minden előjel és szó nélkül?
- Te is tudod, hogy volt előjel, te is tudod, hogy ez régóta húzódik.
- Igen, voltak gondjaink, de ez nem egy futó románc, egy pár hónapos valami. Ez egy hosszú kapcsolat. Nem kéne beszélgetnünk? Nem kéne megoldást találnunk?
- Értsd meg, én nem bírom tovább, fuldoklom. Most megyek.
Dühös vagyok, mert kihasználtál. Dühös vagyok, mert olyan sokat bántottál. Dühös vagyok, mert hittem, bíztam, akartam, reméltem. Dühös vagyok, mert most fáj, csalódtam. De tulajdonképpen nem rád vagyok dühös, hanem magamra, mert hagytam, hogy így alakuljon. Hogy ilyen sokáig kitartottam értelmetlenül. Viszont már tudom, hogy soha többet nem horgonyzok le olyannál, aki kevesebb, mint amit megérdemlek. Te pedig menj utadra, elengedlek.
2014. augusztus 18.
Van az a pillanat, amikor el kell engedned. Igen, fáj. Igen, nehéz, mert megszeretted. Mindennel együtt és minden ellenére. Fáj, mert tudod, újra egyedül leszel. De hagynod kell, ha nem érzed magad mellette teljesnek, ha nem adja meg azt, amire vágysz. Ha könnyet csal a szemedbe nap, mint nap. Hagyd menni, ha nem tesz érted, kettőtökért semmit. Ha nem érdeklődik. Mert mindezeknek egyetlen és nagyon fájó oka van, hogy ő nem szerelmes. Valljuk be, ha ő nem szerelmes, akkor te sokkal jobban egyedül vagy vele, mint nélküle.
Már megint elhitted. Már megint rád mosolygott, szépen nézett és talán még két szép szó is elhagyta a száját. Te meg persze megint áltatod magad. Reménykedsz és elmeséled magadnak az összes tündérmesét, felidézed a kedvenc romantikus filmjeidet, és regényeidet, és novelláidat. Pedig nem. Továbbra sem, mert ez a valóság. Ezek pedig a tények.
2014. augusztus 17.
2014. augusztus 16.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 14.
- Beszélnünk kell.
- Beszélnünk kell? Oké, beszéljünk. Beszéljünk arról, hogyan mondtad azt, hogy szeretsz, mielőtt kisétáltál az életemből vagy arról, hogyan hazudtál a szemembe. Vagy arról, hogyan fordítottál hátat nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Mi történt az örökkével? Elegem van abból, hogy így kezeltél és te beszélni akarsz? Nos, lehet én nem. Néha jobb, ha a szavak kimondatlanok maradnak.
2014. augusztus 13.
2014. augusztus 12.
Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.
2014. augusztus 11.
Levenném az álarcom, hogy láthasd a valódi arcom, de mondd, mégis minek, ha téged nem érdekel? Minek mutassam a szemem olyannak, aki nem tud olvasni belőle? Hogyan is tudnál olvasni belőle? Hogy is várhatnám el, hogy megértsd, amit mondani akarnék, ha hallani sem akarod? Minek is szóljak egy szót is, ha te úgy is másnak hallod, amit mondok? Másnak akarsz látni, másnak ismerni. Hát tedd azt. Képzelj el valakit a helyembe, alkoss magadnak egy képet. Én meg életre kelek. Talán lesz valaki, akit érdekel a mondanivalóm és meg sem kell majd szólalnom. Lesz, aki érteni fogja, amit a szemem elmesél.
2014. augusztus 10.
Megérinted, talán csak éppen hogy. talán a bőrötök nem is ér egymáshoz, csak a karokon lévő pici szőrszálak simogatják egymást. Mégis érzitek. Mégis csodálatos érzés, nyugalom, bizalom, szeretet árad rajtuk keresztül egymás felé. Hihetetlen erő van benne, hihetetlen érzések szabadulnak fel ebben az aprócska érintésben és megnyugszol. Ebben a pillanatban megáll körülötted minden. Nem beszéltétek meg az érintést, mégis mindketten tudjátok, hogy kell. Érzitek, hogy nem tehettek mást. Muszáj, mert érezni kell a másikat, így is. Mert lélekben egyek vagytok és a test követi a lelket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)