Miként mondod meg egy ilyen férfinak, hogy most én vagyok az, aki meg akarom tanítani valamire és simogatásai közben meg akarom értetni vele, hogy a sors nem béklyóba köt, hanem szárnyalni segít.
2014. április 30.
Szerintem a szerelem olyan, mint egy dal. Néhány szerelmi történetnek hosszan tart a közepe, nagy crescendókkal, majd a végén jön egy szóló. Néhány dalnak hirtelen lesz vége, mindenféle ok nélkül. Egy háromperces szám, amit először csak játszol, játszol, játszol. Majd egyszer csak hallod ezt a dalt, la-la-la, miközben teát főzöl vagy fogat mosol, aztán úgy érzed, hánynod kell. Nekem a dal sosem avult el.
2014. április 29.
Vágyhatsz rá, ha már késő. Akarhatod, ha már nem a tiéd. Megszakadhat a szíved érte, miatta, felette, ha egyszerűen már késő, akkor késő. Közben meg vele minden könnyebb lenne, szebb, egyszerűbb, de hiába. Az érzés, ami életben tartott, ami minden rosszat képes volt kiverni a fejedből, most elillant, másnál keresi az új helyét, sőt talán már meg is találta. Vajon még hányszor nyitjuk ki későn a szívünket? Ugyan még meddig kell várnunk, türelmesen, kitartóan, miközben csak azt szeretnénk, hogy maradjon, szeressen, hogy teljessé tegye az életünket.
2014. április 28.
Az írás az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak. Hát írtam neked. Ebben a levélben mindent leírtam, amit érzek. Elolvasod, aztán kimész a fövenyre és a tenger partján mindent újra átgondolsz, és meg fogod érteni. Lehet, hogy egy óráig tart, lehet hogy egy napig, nem számít. Végül visszajössz a fogadóba, feljössz a lépcsőn, kinyitod az ajtómat és egy szó nélkül a karodba veszel, és megcsókolsz. Tudom, ostobaságnak tűnik. Pedig örülnék, ha így történne. Szép módja a pusztulásnak, beleveszni a másiknak a karjába.
2014. április 27.
2014. április 26.
2014. április 25.
2014. április 24.
2014. április 23.
2014. április 22.
2014. április 21.
2014. április 20.
2014. április 19.
Veled akarok sétálni szakadó esőben. Veled akarom megnézni a legunalmasabb filmet. Veled szeretnék takaró alá bújni, amikor dörög az ég. Veled szeretnék enni a kedvenc csokimból. Veled szeretnék könny csordulásig nevetni. Veled szeretnék feküdni a fűben. Veled szeretnék pihenni egy fárasztó nap után. Veled szeretnék aludni. Veled szeretnék tanulni, ami viccelődésbe megy át. Veled szeretnék horrort nézni, miközben szorítom a kezed. Veled szeretném kipróbálni a legmagasabb hullámvasutat. Veled szeretnék sétálni egy hosszú nyári napon. Veled szeretném nézni a csillagokat. Veled szeretnék a csúcsra érni, amikor egymás nevét kiáltjuk. Veled szeretnék mindent. Téged szeretnélek.
2014. április 18.
2014. április 17.
2014. április 16.
2014. április 15.
2014. április 14.
Mellette voltam és fogtam a kezét, amikor a világ széthullott körülötte. Segíteni akartam, de nem tudtam hogyan csináljam. A legtöbb, amit tehettem, hogy mellette maradtam és mentem, amikor szüksége volt rám. Csodálom őt. Tudjátok, hogy mi a különbség közte és a többi ember közt? Az, hogy ő nem adta fel, egyetlen percre sem. Elfuthatott volna és hagyhatta volna azt is, hogy tönkre menjen az élete. Annyi mindent elviselt már a világtól, de ő tovább küzdött. Meg sem fordult a fejében, hogy feladja. Mindig a következő lépést és a megoldást kereste. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire erős, de majd, ha egyszer nem találok ki a végtelenből, arra fogok gondolni, hogy ő megcsinálta és ez mindig erőt fog adni nekem, hogy én is folytassam a harcot.
Ott állt a kertkapuban, sosem felejtem el, ahogy az esőcseppek megcsillantak a haján. Percekig csak álltunk és néztük egymást. Inkább éreztük, mert ez a pár méter távolság nekünk sokkal mélyebb dolgot jelentett, mint bárki másnak az egész világon. Ez a távolság magában foglalta, hogy pár lépés és ott leszek veled, csak lépnem kell és végre a karjaid közt lehetek és tudni azt, hogy tényleg így van muszáj volt kiélveznünk. Aztán tett egy lépést. Könnybe lábadt a szemem, azt hittem elájulok és hirtelen már nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy a kertkapuba áll, hogy mindjárt vele vagyok csak szédült velem a világ. Valami furcsa illatot éreztem mire ráeszméltem, hogy ez az ő illata, hogy ő kapott el és többé nem engedi, hogy beleszédüljek néhány méter távolságba. Csak ültünk ott a járdán szorítottam a kezét hosszú percekig és nem akartam, hogy vége legyen. Ő csak ölelt szorosan magához, bele akartam fulladni a vállaiba. Még soha nem éreztem ilyet. Már nem voltam többé üres.
2014. április 13.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)