Én nem csak a csajod akarok lenni, soha nem vágytam efféle jelzőkre. Én a legjobb barátod akarok lenni, egy-két csókkal megfűszerezve.

Néha le kell mondanod valamiről, amit nagyon szeretnél, mert annak, akit szeretsz, így a jó.

Most elárulok valami szupertitkosat. Én tépkedés előtt mindig megszámolom a virágszirmokat, hogy tudjam, hogy melyik szóval kell kezdeni, mert én még egy játékban sem akarlak elveszíteni.

Csak nézek, bámulok rád és észreveszem magam. Igen, te vagy az, aki kell.

Jó, hogy én, én vagyok. Jó, hogy te, te vagy. De a legjobb, hogy mi, mi vagyunk.

A szeretet azt jelenti, hogy az ember azt is elfogadja, amit nem ért.

Nem szabad elszalasztanod valaki fontosat a félelmeid és az ócska kis büszkeséged miatt.

Nem hiszek az önfeláldozásban, ahogy abban sem, hogy egy nőnek mindenét oda kéne dobnia egy férfi miatt. A férfiak csak egyet tesznek az önfeláldozó nőkkel, megalázzák őket és igazán sosem veszik komolyan.

Tudom, hogy kockázatokkal jársz, de szeretlek.

Már nem akarok szép, gazdag, népszerű és menő lenni. Én már csak boldog akarok lenni, veled.

Olyan vagy, mint egy gyerek, aki eldobja a játékát, de máris kell neki, ha egy másik kölyök játszik vele.

Olyan ember vagyok, aki bármit megtenne azért, akit szeret. Tudod, ilyen is létezik.

Az az ember, aki miatt ilyen szomorúság tükröződik a szemedben, vagy mindent megér vagy egy ócska petákot sem.

Annál a nőnél, aki szeret téged, sohasem fogsz jobb nőt találni. Találhatsz okosabbat, szebbet, ügyesebbet, bevállalósabbat, de jobbat nem. Egyik sem fog úgy csókolni, úgy ölelni, úgy várni és vágyni rád, mint aki szeret. Ebben biztos lehetsz.

Van valami, ami egész nap piszkálta a csőrömet, ha már így összefutottunk rá is kérdezek.

- Csókolóztunk tegnap éjjel?

- Igen.

- Nem lehetett valami emlékezetes, mert abszolút nem rémlik.

Nevetni kezd. 

- Csak vicceltem, nem csókolóztunk. 

Közelebb hajol hozzám. 

- Ha én megcsókollak, arra örök életedben emlékezni fogsz, mindig.

Ha képes vagy szeretni valakit, onnantól fogva nincs tökéletes szabadság, mert nem lehet. Feladod a szabadságod, lemondasz róla, valami jobb kedvéért.

Sok bátorság kell hozzá, hogy megmutasd az álmaid valaki másnak.

Kivételesen neked lenne igazad, ha azt mondanád, hogy mindent megtennék érted. Bizonyára mindent megtennék.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, minden kedves olvasómnak! :)

- Sajnálom.

- Azt hiszem, tipikus romantikus alak vagyok. Mindig reménykedtem, hogy ha végre kimondom valakinek hogy szeretem, ő is viszont mondja nekem.

- Az a bizonyos valaki fogja is.

Mindenkinek van egy amiértje.

Bármi lennél érte, bármi amit csak szeretne. Barátja, szerelme, minden amire szüksége van.

Tudod, hogy mikor vagy igazán szerelmes? Amikor ezer darabra törik a szíved, de te még azzal az ezer darabbal is ugyanúgy szeretsz.

- Mit szeretnél?

- Tudod te jól.

- De tőled szeretném hallani.

- Téged.

Szereted, mert megdobban a szíved minden alkalommal, amikor rá gondolsz. Mert neki öltözöl fel aznap, neki csinálod meg a hajad, neki vagy csinos. Mert minden pillantásoddal őt keresed a tömegben, még akkor is, ha tudod, hogy nem lehet ott. Mert egész nap róla álmodozol, hogy mi lenne ha. Mert tökéletes, számodra legalábbis az.

Nem tudom, hogy eddig hol voltam, de most jó, hogy itt vagyok. Mióta ismerlek valóban mindig megmutatod a boldogságot, a tragédiáim közepette és után is. Azt, hogy képes vagyok felállni és nevetni, az csak neked köszönhető.

Nem tudom, hogy hogyan, de minden régi sebet begyógyítottál a lelkemben. Minden felesleges emléktől megszabadítottál és belemásztál a bőröm alá, és olyan mintha mindig lettél volna. Mintha nem is lett volna olyan nap az életemben, amikor nem téged szerettelek. Most értettem meg, hogy volt idő, amikor még nem volt kész a szívem rád. Viszont már nem tudnék úgy élni, hogy nem vagy a napom része és tényleg minden nap hoz magával valamit, amitől megértelek és egyre kevesebb bennem a kétség, és a félelem. Nem feltétlen azzal, hogy te hogyan döntesz velem kapcsolatban, hanem hogy jó döntés-e téged ennyire szeretni, de valami minden nap meggyőz.

Életfogytig beköltöznék a legkedvesebb gondolataidba.

Engem nem érdekel, hogy hol leszel jövőre. Nem érdekel, ha őrült vagy. Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni. Nem értem mit csinálsz. Olyan értelmetlennek tűnik minden, de amikor veled vagyok minden más, nem tudom miért.

Nem, én nem akarok a legszebb lány lenni az összes közül. Én csak azt akarom, hogy neki legyek tökéletes.

Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani, végérvényesen beléd szerettem.

Miután a férfi rájön, hogy a nő nem angyal, megpróbálja kideríteni mennyire nem az.

Az ember nem arra született, hogy könnyen elérje a boldogságot, harcolni kell érte.

Nem csak a következő lány akarok lenni az életedben.

Az egész személye bonyolult. Egyre jobban szeretem a bonyolult dolgokat, ahogy őt is.

Nem gondolhatod komolyan, hogy megúszhatod a csalódásokat. Nem bujkálhatsz a szerelem elől egész életedben, csak mert lehet, hogy nem jön be vagy esetleg padlóra küld. Az élet nem így működik.

Ha találsz valakit, akibe mindennap első látásra beleszeretsz úgy, hogy közben az érzés nem múlik, csak erősebb lesz, az a szerelem.

Magányosnak és szomorúnak érzem magam, szükségem van a megnyugtatásra, hogy számítok neked, hogy helyem van a szívedben, még ha pillanatnyilag azt választod is, hogy mást csinálsz, mint hogy velem legyél.

Te vagy a pengém és egyben az artériám is.

Amikor meglátok egy szerelmes párt az utcán, összeszorul a gyomrom és azon gondolkodom, hogy vajon mellettem miért nincs most senki? Én miért nem lehetek ilyen boldog? Vajon mit rontok el mindig? A sírás fojtogat, de én csak mosolygok.

Ledobtam magam az ágyra. Fáradt voltam, de tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. Túlságosan zsongott a fejem. Úgy zsizsegtek benne a gondolatok, mint egy eltévedt, zajos méhraj, időnként még csíptek is. Sőt, nem is méhek voltak, hanem darazsak, mert a méhek csípnek egyet, aztán meghalnak, de engem ugyanazok a gondolatok szurkáltak újra meg újra.

Mindent utálok benned. Miért szeretlek mégis?

Fájdalmat okoztam neked és elmondhatatlanul szörnyű, hogy boldogtalannak láttalak. De jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy fájdalmon, mint hogy egész életedben miattam szenvedj egy kicsikét.

Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.

Most jó, most minden biztonságos. Tudom, hogy holnap is leszünk, mind a ketten és ezért hálás vagyok neked. Nem félsz, nem féltesz, bízol bennem. Már az sem zavar, hogy ennyire ismersz. Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de hamarabb kapsz el, mint ahogy zuhanni kezdenék.

A szenvedésnél csak az a rosszabb, amikor nem tudod, hogy miért szenvedsz.

Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz és ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma és vele együtt kacagsz vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc, sejted a sorsát, gondolod a gondolatait, megismered az ördögeit és az angyalait.

Akiket egymásnak teremtettek, visszatalálnak egymáshoz.

Megérkezett a Mikulás és hozta az ajándékot, amit vártál, amire vágytál. Egy könyv, egy ruha, egy bármi. Az igazi nagy ajándék más, mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz és csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás és amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.

Szeretlek. Ritkán mondom ki és egészen sosem tudom megmutatni, de szeretlek.