Amikor azt mondom, hogy tudok vigyázni magamra, azt várom, hogy fogd meg a kezem, nézz a szemembe és azt mond, hogy tudom, de azért itt vagyok, ha mégsem.
2013. április 30.
2013. április 29.
2013. április 28.
Csak bámultam rá, ahogy feküdt ott és annak ellenére, hogy tudtam, hogy milyen régóta és mennyire szerettem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba. Ennek ellenére és tudván, hogy mennyire nem törődöm módon bánt velem és az életünkkel, amikor fel kellett volna háborodnom és dühösnek kellett volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik és szeretem.
Kicsit egyedül érzem magam, nem mintha nem vennének körül barátok és nem nevettetnének meg, de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan, minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tőr le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem, hogy mi is hiányzik, az ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem, tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját, kis, lökött világomat.
2013. április 27.
2013. április 26.
2013. április 25.
Akarhatnálak foggal-körömmel, de nem teszem. Nem tőled lesz teljes az életem. Másabb lehetne, az biztos, de mégsem feltétlenül rád van szükségem ahhoz, hogy boldog legyek. Aztán meg még is. Lehet, hogy jó lenne veled, meg akarnálak. Lehet, hogy a legjobbat hoznád ki belőlem, erősebbé, különlegesebbé, valami teljesen mássá válnék melletted. De az sem kizárt, hogy összetörnél, elnyomnál, szóval nem tennél boldoggá.
2013. április 24.
Megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e arra a pillanatra, ami sokat jelentett nekem, csak egy kis pillanatra, ami valahogy megragadt a fejemben és minden alkalommal megmosolyogtat, ahányszor csak rá gondolok és kiderül, hogy ő nem emlékszik arra, ami nekem még mindig egy kincs. Úgy értem, miért is emlékezne rá, elvégre csak egy jelentéktelen kis pillanat, semmi komoly. De, hát akkor én miért emlékszem, ha ő nem? Teljesen érthető, ő boldog. Miért ragaszkodna a jobb időkhöz, amikor most jobb élete van, mint abban a pillanatban volt? Én mindig megtartom a kis buta emlékeket, mert azok jobbak voltak, mint a jelenlegi helyzetem. Én a múltban ragadtam, míg ő már rég tovább lépett. Ez majdnem olyan, mintha a szomorúság megragadná a bokámat és nem engedné, hogy tovább lépjek. Miért nem tudok tovább lépni?
Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülöttem, amikor mindent elvesztettem, egy mosoly pillanatok alatt rádöbbentett, ami számít, az már ott van az életemben. Szóval, erre képes egy mosoly tőle, visszahoz a jelenbe és segít élni, tovább lépni.
2013. április 23.
Bonyolult vagyok? Lehet, pedig valójában nem kell sok. Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat. Egy arc, ami mosolyra fakaszt, egy szörnyen borzasztó nap után. Egy tekintet, ami elfeledtet mindent és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem vagy és biztosít arról, hogy minden rendben lesz, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.
2013. április 22.
2013. április 21.
Én is szeretném, mindennel együtt szeretném. Az értelmetlen civakodásokat, a hosszú sétákat, az éjjeli beszélgetéseket, a jó reggelt üzeneteket. Aranyos képeket szeretnék veled, fogni a kezed, vacsorát csinálni neked, kicsimnek hívni, a viccelődéseket, a birkózásokat, a harcokat. Egyike szeretnék lenni azoknak az elválaszthatatlan pároknak, akiktől megkérdezik, hogy ti még mindig együtt vagytok? Mindezt szeretném, veled.
2013. április 20.
Ezúttal minden más volt, most ő játszott velem, most nekem fájt. Talán, mert beleszerettem. Igen, ez az oka. Sohasem hittem, hogy játékosból, én is egyszer játékszer lehetek. Eddig mindenkivel csak játszadoztam, csak szórakoztam, kinevettem a szerelmet, mígnem engem is megsebzett. Fordult a kocka, most ő a játékos, ő játszik velem. Azt hiszem megérdemeltem azért, amit másokkal tettem, de akkor is nagyon fáj. Szeretem őt, akármit is tettem másokkal, ez most más. Ő ugyanolyan önző csábító, mint én vagyok. Talán ezért szerettem bele, mert olyan, mint én. Csak ő jobban játszik nálam, ő engem is legyőzött.
Ha nincs nő, akkor nincs a reggeli ajj, már megint mit vegyek fel? De viszont nincs az esti na, mit vegyek le sem. Nincs a reggeli 1,5 órás fürdőszoba foglalás, de viszont nincs az esti zuhany alatti csókolózás sem. Nincs a hol voltál és kivel Miért késtél? De viszont nincs az itthon várlak meztelenül, nagyon siess sem. Nincs a minden apróságon való veszekedés, de viszont nincs az utána lévő békülős szex sem. Nincs, amikor az egész lakás női parfümben tobzódik, de viszont nincs az ő illata a párnán, amin alszik. Nincs, amikor bizonyos napokon, csak te lehetsz a hibás, de viszont akkor nincs a kis kifli-nagy kifli összebújás sem. Nincs a van egy szerelmes film a moziban, menjünk nézzük meg, de viszont nincs, akivel a filmeket együtt élhesd meg. Nincs, aki azt mondja, hogy elegem van és gyűlöllek, de viszont nincs, aki szerelmesen a szemedbe nézve kimondja a legszebb szót, szeretlek.
2013. április 19.
2013. április 18.
Szereted és kész. Ezen nem változtat semmi, leszakadhat a plafon, jöhetnek az oroszok, mondhat bárki bármit. Vannak érzések, amik nem múlnak el, mert ők csak úgy vannak. Céllal, okkal, nem véletlenül, hogy meddig az pedig jó kérdés. Nem tudsz velük mit kezdeni és akárhová is rakod őket, mindig visszatérnek. Végig kell csinálni, félhetsz tőlük, retteghetsz, elbújhatsz, de nem változik.
Könnyedén sebezhető, néha kiakasztó, többnyire szeretni való és kevésbé érthető, ez vagyunk mi, nők. Ilyenek vagyunk, érzünk reggeltől-estig, a világot is megfejtenénk hajnali kettőkor és ha kell megoldjuk a lehetetlent is. Ha van kiért, akkor kiállunk és nem hagyjuk, hogy packázzanak velünk. Ám mégis előfordul, hogy játszanak velünk, bántanak és fáj, de felállunk, leporoljuk magunkat és mintha mi sem történt volna, tovább tipegünk. Mit számít, hogy feltört a cipő, várnak ránk. Szóval, ezek vagyunk mi. Szentimentálisak, bezárhatatlanok, megfejthetetlenek és végtelenül megfejthetőek.
2013. április 17.
Ez az egész jóval több annál, hogy jön valaki és azt mondja, hogy szeret és már boldogok is vagytok. Szeressen, de ne kényeztessen el. Fogadja el azt, aki vagy, de motiváljon arra, hogy változz. Segítsen benne, fogja a kezed, de hagyja, hogy te is megfogd az övét. Fogadja el a segítséget. Kezeljen úgy, ahogy megérdemled és ne úgy, mint bárki mást, ha mégis azt teszi, az csakis a te hibád, mert hagytad neki, hiszen csak úgy bánthatnak veled, amit megengedsz másoknak. Tudja, hogy más vagy, mint a többi nő, tudnia kell, mutasd meg neki. Ha pedig képtelen értékelni, akkor fusson, ameddig csak tud, az téged segít.
Szeretnék ragyogni, megint. Úgy, ahogy más ragyogtat, úgy amire nem vagyok képes. Vágyom rá, szeretni, ölelni, érezni, tudni hogy szeret, nagyon. Közben meg nem, menekülnék, harcolnék ellene, kihagynám, átlépném, elengedném, mert félek, hogy csak mindent elront. Közben meg tudom, hogy aki szeret, csak jót akar. Inkább erősebbé, színesebbé, boldogabbá, ragyogóbbá, legyőzhetetlenné tesz.
2013. április 16.
2013. április 15.
2013. április 14.
2013. április 13.
2013. április 12.
Egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elveszi tőled, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg, aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben csókol. Életedben egyszer találjon rád egy ilyen szerelem, mert meg kell ismerni ezt az érzést.
2013. április 11.
2013. április 10.
Soha nem akarlak elveszíteni, érted? Soha. Téged szeretlek a világon a legjobban, bár tudom hogy sokszor nem mutatom ki, bár sokszor megbántasz és rossz nekem. De, ha belegondolok az egészbe, mindig csak a jó dolgokra emlékszem, folyton az jár a fejemben, hogy mennyire jó volt veled és ezek a pillanatok számítanak nekem, és ilyenkor érzem, hogy mennyire is szeretlek. Tudom, hogy mennyi bajt okoztál és igyekszel jóvátenni. Viszont soha nem tudnálak elengedni, te vagy a mindenem és szeretnék veled még rengeteg olyan pillanatot átélni, amire olyan jó érzés visszagondolni.
2013. április 9.
2013. április 8.
Félek a világtól és attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)