- Lennék csak a felesége, majd megváltozna minden.

- Igen? Megváltozna? Akkor ugyancsak keveset tudsz a férfiakról. Soha még asszony nem teremtett új embert a férjéből.

Ha rád gondolok, becsukom a szememet, mert ha meglátják, hogy közben csillog, rájönnek hogy még mindig szeretlek.

A pokolt én úgy képzelem el, hogy be vagyok zárva egy szobába, elzárva tőled, de láthatlak és érezhetem az illatodat.

Nem a rosszat szeretem én, csak téged. Nem bánnám, ha egy kicsit jobb volnál, de hát, ha jobb volnál se tudnálak ennél jobban szeretni.

A nők mindent tudnak egy férfiért, élni is, halni is, ahogy akarják.

Amíg nem vagy szerelmes, sohasem érzed, hogy félember vagy, hogy hiányzik belőled valaki. Örökké rá gondolsz, neki üzensz, gondolatban vele vagy. Valaki, egy másik ember viszi magával a boldogságodat, a nyugalmadat, az örömödet, a lelkedet, de még az életed értelmét is.

Nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz.

Nem akarom, hogy más kapja meg azt a szerepet az életedben, amit nekem kellene betöltenem.

Lehetsz bárkivel, mondhatod hogy szereted, de az életben csak egy iránt érezheted.

Az igaz szerelem egy darabig fantasztikus, de a végén mindig nagy fájdalomhoz vezet.

- Időnként úgy eltudsz veszni a gondolataidban. Jó lenne, ha oda is követni tudnálak.

- De hiszen tudsz, szünet nélkül itt vagy a fejemben.

- A házasság maga a vég.

- Szerintem meg a kezdet.

- Armageddon.

- Születés.

- Rabiga.

- Rendszer.

- Egy nő szolgálata.

- Élő és működő kapcsolat. Két ember szövetsége, esetleg gyermekáldás, a magányos öregség ellen.

- A szerelem elmúlik?

- Enyhül.

- Szerintem sosem fogom elfelejteni, mert igaz szerelem volt és az megragad az emberben. Mindig szeretni fogom, de lehet, hogy csak én gondolom így.

- Nem csak te.

A szerelem nem egy elvont fogalom, ami csak a regényekben meg a versekben létezik, de a valóságban nem találkozhatunk vele. Ez egy igazi és élő dolog, és fontos. Mert megváltoztatja az ember életét és többé nem leszünk olyanok, mint amikor még nem szerettünk. Ezt el kell fogadni, mert hozzátartozik a szerelemhez.

- Én hárommal boldogabb vagyok.

- Három mivel?

- Három méterrel a felhők felett.

Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.

- Látod, megtanultam mosolyogni.

- Őszintén?

- Az lényegtelen.

- Ha kérhetnél valamit az élettől, bármit. Mi lenne az?

- Hogy bármikor igazán boldog lehessek anélkül, hogy érezném azt a fájdalmat, amit előtte átéltem.

Cupido, ki bántott meg ennyire? Melyik hárpia miatt vagy mogorva és cseszel ki emberek millióival?

Néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk.

Azon a napon, amikor megbocsátottam neked, többre értékeltem kettőnket, mint a nélküled eltöltött időt. A kapcsolatunk egyik alapja, hogy haragudhatnék rád, de nem fogok. Talán ez az örökké kezdete.

Ott akarok melletted lenni, amikor reggel van, csak nézni, amikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, aztán hozzám bújsz, mindezt ébren-éberen akarom végignézni. Majd a kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe dörmögsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, amikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, amikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogy becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, amikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen napod volt. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a tv-ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad a tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni, egymáson nevetni, egymás butaságán. Veled akarok lenni, amikor valami fáj vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra és újra. Melletted akarok lenni, minden este és reggel. Melletted elaludni, hozzád bújni, miérteket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap, mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged, nem érdekelne, ha elkapnám, még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, amíg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem, nélküled semmit sem érne.

Az utóbbi időben voltam minden. Boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nem törődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző és még sok más. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, hogy rendbe fog jönni. De, ugyan már. Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, a hazugságaiból, a nem törődőm viselkedéséből. Nem érdekel, nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni miatta. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször. Én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.

Minden egyes kép a fejemben rólad, örökké megmarad. Soha nem akarom elfelejteni, amikor először rám néztél, rám köszöntél. Amikor először beszéltünk, kettesben voltunk. Amikor megfogtad a kezem, átöleltél és megcsókoltál. Amikor mondtad, hogy szeretsz és hogy fontos vagyok neked. Bár ezek az emlékek fájnak a leginkább, mindig bennem fognak élni, egy parányi kis felirattal a képek hátulján, hogy volt egyszer egy szerelem.

Ha egy lány annyira hülye, hogy miután összetöröd a szívét és még azután is szeret, biztos lehetsz benne, hogy ő az igazi.

Az újságok tele vannak apróhirdetésekkel, az emberek keresik a párjukat. Nézd meg az utcán, nézd meg a szemüket, mind keres valakit. Keresik az üzletekben, a villamoson, az utcán és az aluljárókban. Mindenki keres valakit, mindenki keresi a párját, én megtaláltalak.

Találkoztam a boldogsággal. Magas volt, barna hajjal, barna szemmel és vakító mosollyal.

- Ha megkérdezel egy öreg katonát, elmondja neked, hogy a régi sebek még jóval a gyógyulás után is fájdalmasak lehetnek.

- Nem azok, ha valóban begyógyultak.

- Dehogynem, akkor is, ha igazán begyógyultak. Amikor már azt sem tudod felidézni, hogyan lehettél olyan bolond, hogy sebeket szerezz.

Azt mondtam, hogy szeretlek, de te nem feleltél semmit. Már abban sem vagyok biztos, hogy fejlődik valahova a kapcsolatunk, nem állhatunk egy helyben. Néha lépni kell és én veled akarok lépni, de így nem megy. Nem maradhatsz csendben, ha a szerelmed azt mondja, hogy szeret. Valamit felelned kell és mindegy mi az, csak mondd meg.

Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled.

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, hogy milyen színű a haja vagy hogy milyen magas, idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele, a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel. Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege, a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

Egy férfi a virágüzletben sokáig válogatott és végül egy szál rózsát vett, mert ez a legelegánsabb és a legolcsóbb. Amíg az eladó a növényt csomagolta, beszélgettek.

- Maga a szerelemből és a halálból él, mint a regényírók. Árulja el, melyik a jobb üzlet?

- Napjainkban a halál. Maga is egy szál rózsát visz az élőknek. Ha meghalt volna a hölgy, legalább tíz dáliát küldene neki.

Néhány ember egész életében azt keresi, amit én megtaláltam a szemedben.

Veled is volt már, hogy azért nem töröltél ki egy képet, mert ő is lájkolta? Hogy azért nem töröltél ki egy állapotot, mert ő is hozzászólt? Hogy azért nem töröltél ki egy számot, mert még ő mutatta? Hogy azért nem töröltél ki egy idézetet, mert rá emlékeztetett? Hogy azért nem tüntetted el az ő nyomait, mert képtelen voltál rá? Mint, ahogy képtelen voltál arra is, hogy kiszeress belőle.

Hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. Szeresd örökké, észre sem vesz.

Mikor belenézek a szemedbe, látom a jövőmet.

Szeretem őt, most már a szívemnek is be merem vallani. Bántani fog, megsebezni, összetörni, tudom jól. De, ha róla van szó, egyszerűen nem érdekel, mert ő az igazi, érzem.

Tudom milyen érzés az, ha valaki érez valamit és küzd ellene. Megpróbál tudomást sem venni róla. Hiába minden színészkedés és közömbösség. Egyszerűen van, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiába hisszük, hogy attól majd jobb lesz. Ez nem változik.

Létezik az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? Aztán az ember többé soha nem tud mást szeretni? Amikor az ember felébred az éjszaka közepén és keresi a másikat, amikor csörög a telefon és az első gondolatunk az, hogy ő hív, amikor az egész életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki, amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk.

- Egyszer az életben mond azt, amit érzel.

- Jó, rendben. Legyen, megteszem. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert lehet, hogy igazán fontos leszel nekem és ettől borzasztóan megijedtem, mert akkor megtudsz bántani vagy csak nem voltam kész rá, hogy ennyire szeressek valakit, mint téged.

- Akkora bunkó vagy.

- Lehet, de az egyetlen bunkó, akinek te vagy a legfontosabb.

- Járnál velem?

- Te lennél az utolsó, akivel járnék.

- Miért?

- Mert veled sosem szakítanék.

A magasság, a kor, a tömeg az igaz szerelemben nem játszanak szerepet.

Bárkit válassz, csak őt ne. A mondat, ami nem érdekel, amikor szerelmes vagy.

Hiába mondom el ezerszer, hogy jobbat érdemlek nálad és hiába mondják ugyanezt többen, rajtam kívül. Tudtam, hogy nem a szőke hercegem vagy, mivel nem is azt kerestem. Unom már a sablonos szőke herceget, fehér lovon. Én egy fiút akartam, aki átölel és szeret. Erre nem csak a hercegek képesek. Nem jobbat akarok, hanem téged.

Miért megyünk mindig azután, akiben csalódtunk? Mert a szüleink azt tanították nekünk, hogy kövessük az álmainkat.

- Mi a fontosabb? Szeretni vagy szeretve lenni?

- Melyik a fontosabb egy madárnak? A bal vagy a jobb szárnya?

- Bocsánat.

- Fogd meg ezt a poharat.

A fiú megfogta.

- Most dobd a padlóra.

- Ledobtam, összetörött, most mi?

- Most mond neki, hogy bocsánat és figyeld, hogy összeszedi-e magát.

Ha nem tudsz dönteni két dolog között, dobj fel egy érmét. Amíg pörög a levegőben, észreveszed melyik oldalnak szurkolsz jobban.

Mintha egy szakadék szélén lennék és te döntöd el, hogy lelöksz vagy visszahúzol, de te már döntöttél.