- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.
- Hm, már emlékszem.
- Fehér vászonruhát viseltél és rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél. Könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad között, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte az egész helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed, semmi köze nem volt a szépségedhez.
- Tudod, én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?
- Nem, mikor?
- Úgy körülbelül fél perce.