Hülye vagy, ha sorba állsz és közben másnál lehetnél az első is.

- Azt kívánom, bárcsak itt lennél.

- Vagy én lennék ott, ahol te.

- Vagy csak együtt lennénk valahol.

Veled ébredni, veled álmodni, veled szárnyalni, neked létezni.

Te vagy minden, amire szükségem van.

A legszebb ruhadarab, amit egy nő viselhet magán, annak a férfinek az ölelése, aki szereti.

Aki rád néz, hallgat, nem beszél és nem szavalgat, annak add egész életed, mert ő forrón és hűn szeret.

Semmilyen szabály nem tarthat kordában bennünket, ha megtaláljuk a másik felünket.

- Na és a szerelem?

- Túlértékelik. Biokémiai szempontból nem sokban különbözik attól, hogy megeszel egy nagy halom csokoládét.

Ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható.

Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerű dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De, ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek.

Az első csók nem a happy and. Az igazi bonyodalmak itt kezdődnek.

A mindent elsöprő szerelemben hiszek.

Egy igaz szerelem, a többi csak csalódás.

Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen boldognak lenni, aztán jött ő.

A szerelem nem a világnak szól, csak két emberre tartozik.

Akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.

Az első percek, megismerkedésünk percei. Ekkor értettem meg, mit jelent egyetlen pillanat alatt elmerülni a szenvedélyben, hirtelen és felkészületlenül.

Megpróbálsz visszaemlékezni, hogy mikor kezdődött az egész és rájössz, hogy hamarabb kezdődött, mint hitted. Sokkal hamarabb és ez az a pillanat, amikor megérted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg. Akármennyire akarod, sosem fogsz újra így érezni. Soha többet nem fogod azt érezni, hogy a felhők fölött 3 méterrel vagy.

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Ha szeretsz valakit, engedd el és ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád. Biztosan mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez? Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen. Ha megtesszük, ha elengedjük, ráadásul ilyen indokkal, akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk. Hiszen joggal gondolhatja, ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el.

Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt melletted a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben. Te se hagyd őt. Ne utólag kezd el értékelni, hogy mid volt. Nagyon vigyázz rá. Hatalmas kincs az életedben. Meglehet, hogy az egész életed.

Amíg nem mondod valakire, hogy ő az, addig nem is szereted igazán.

Boldog vagyok, hogy létezik, mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam.

Felszabadítóként jött, de itt maradt, mint hódító.

Az illatod a kedvenc parfümöm.

Minden változik, amikor találkozol a nagy ő-vel. Csak olyan meleg és kényelmes érzés. Belekapaszkodhatsz, adsz neki egy esélyt és mielőtt ráeszmélsz már érzed. Ez a szerelem.

- Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta.

- A menyasszony eljátssza, hogy szűz. A vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya.

- Mégis szép.

- Ki vagy?

- Az, aki megadta magát.

- Kinek?

- Az örök szerelemnek.

Én úgy akarom élni az életem, hogy ha majd egyszer a végén elmesélem valakinek, tátva maradjon a szája.

Túlságos különböztünk, hogy szeressük egymást. Túl hasonlóak voltunk, hogy utáljuk egymást. Túlságosan megszoktuk egymást, hogy elváljunk és túl fontosak voltunk egymásnak, hogy barátok maradjunk.

Az igazi szerelmet csak a kiválasztottak ismerik.

Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón vagy beszáll egy autóba és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, hogy ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beköltözött elmémbe és végérvényesen felkavarta addig józannak vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám akkor először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem.

Beléptél a tökéletes életembe és rá kellett jönnöm, hogy az csak illúzió. Hisz te teszed tökéletessé az életem.

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok, miattam.

- Honnan tudod, hogy épp szerelmet érzel?

- Aki szerelmes, nem teszi fel ezt a kérdést.

Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött eddig soha a dolog mással.

Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, hogy ő az.

- Ismerem a szerelmet és te szerelmes vagy.

- Az milyen?

- A leggyönyörűbb, legcsodálatosabb dolog a világon. A szerelem remény. Ez hajtja az álmainkat és ha szerelmes vagy, örülnöd kell neki, mert a szerelem nem mindig tart örökké.

- De, ha a szerelem olyan jó, akkor miért érzem olyan rosszul magam?

- Azzal kell lenned, akit szeretsz.

Minden szerelmi történetnek két fontos napja van. Az egyik az, amikor találkozol álmaid férfiával. A másik pedig az, amikor feleségül vesz.

Szeretlek s-sel, szeretlek z-vel, szeretlek a szeretlek összes betűjével.

Ha az egyetlen hely, ahol láthatnálak az álmom volna, örökké aludnék.

Tudod milyen, amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni, de nem tudsz, mert leköt, hogy simogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Szereted tisztán és egyszerűen.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom. Átölelsz, ha félek és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem.

Szerelmes vagy, ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod az épelméjűeknek.

Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a pillanatban, ahogy megláttalak.

Soha nem felejtem el, hogy mit éreztem, amikor először megláttalak. Volt benned valami, ami örökre megmarad az emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod, mindazok a dolgok, amiket már olyan jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, amikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz. Éppúgy, mint amikor először találkoztunk és ilyenkor újból megtörténik velem, hogy szerelmes leszek.

Vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél. Ugyanakkor, ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy.

Bárcsak olyan lenne az életem, mint egy film. Soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne wc-re mennem és amikor rossz passzban vagyok, egy pasi utánam fut az utcán, rögtön szerelmet vall, csókolózunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból.

Ha egy férfi meg akarja szerezni egy nő szívét, előbb használnia kell a sajátját.