Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

A sors dönti el, hogy kihez ad hozzá és hogy kit vesz el tőled.

Emlékszel még, amikor alig ismertük egymást és találkozni akartál, annak ellenére, hogy hosszú és rossz napunk volt? Na igen. Akkor és ott tudtam, hogy szeretni foglak. Én ott már tudtam, hogy szerelmes leszek beléd, amint felvidítottál a jelenléteddel.

Az érzés, amikor várod a választ. Amikor érzed, hogy alakul valami. De megvan még a kellemes bizsergés, a pozitív bizonytalanság. Mikor pillangók vannak a gyomrodban. Tudod, hogy meg fog csókolni. Tudod, hogy ugyanarra vágytok, de mindketten tökéletesre akarjátok a pillanatot. Ezért megéri várni és élvezni minden percét.

Biztosan nem vagyok Romeo. Nem bizony, ugyanis ha megtalálnám életem szerelmét, akkor nem állnék ott idiótán, sóhajtozva a kertben, hanem leszedném arról az erkélyről és magammal vinném.

Bizonygatni csak azt kell, ami legbelül még bizonytalan.

Szerelmes vagy, ha mindegy, hogy mennyit veszekedtek, valahogy mindig kibékültök. Mindegy, hogy mennyire idegesít fel, akkor is csak szeretni tudod és akárhogyan is próbálkozol, nem tudsz nélküle élni.

Bármit tettél is és bármit fogsz tenni, hozzám tartozol. Nem tudsz olyat tenni, amivel ezt megváltoztatod.

Ennyire még soha nem voltam senkié.

Remélem, egy nap megtalálod minden idézetem, minden szavam és elolvasod mindet. Remélem, hogy tudni fogod, hogy csak rólad szólnak.

Féltem szeretni mielőtt megismertelek, sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket.

Soha nem fog megváltozni. Mindig egy csalódott, lázadó kisfiú marad, aki ki akar törni, aki áthágja az íratlan szabályokat és semmibe veszi a világ megmásíthatatlan törvényeit. De én így szerettem belé.

Ha tudom, hogy mi a szerelem, akkor az csakis neked köszönhető.

Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne, de képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért szeretem mégis olyan nagyon.

Lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk azt, akit szeretünk.

Mellette rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk.

Van a híd, egy pici, romos erdei kőhíd. Talán évek, évtizedek óta nem lépett rá senki. Környékét belepte a gaz, köveit a moha. Már senkinek nem fontos. Ám egy napon, két ember érkezik. Felfedezik a kis hidat. Felfedezik maguknak. Letelepednek rá és ezen a napon a híd életre kel. Mert ezen a napon sokkal fontosabb küldetést tölt be, mint korábban bármikor. Ma nem a patak két partját fogja összekötni, hanem két ember szívét, lelkét. A híd, ha soha többé senki rá sem néz, akkor is fontosabb már, mint sok nagy társa, amelyek folyamok vízén segítik át naponta emberek ezreit. Két ember számára ez a pici, romos híd örökre híd marad.

Az álom mindig szebb, mint a valóság. Az elképzelt boldogság mindig teljesebb, mint a keserves nyikorgással létrehozott realitás, mert abba mindig belejön valami zavaró.

Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia és az álmait meg kell valósítania.

Együtt lenni valakivel azért, mert fényes jövőt ígér számodra, annyit jelent, hogy előbb-utóbb vissza akarsz majd térni a múltadba.

Volt olyan, aki rám talált. Volt olyan, aki csak megkívánt és lesz még olyan, akit csak én akarok. Volt olyan, aki megkapott. Volt olyan, aki elhagyott és lesz még olyan, aki újra megteszi. Volt olyan, aki felkavart. Volt olyan, aki elzavart és lesz még olyan, akinél ott maradok.

Az emberi agy a legcsodálatosabb szerv. 24 órában, évi 365 napon keresztül működik, születésünk percétől fogva addig, amíg szerelmesek nem leszünk.

Nem az számít igazán, kivel élünk együtt ebben a világban, de az nagyon sokat számít, hogy kivel álmodunk.

- Kit szeretünk igazán?

- Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.

Inkább rövid ideig legyél boldog azzal, akit szeretsz, mint egy életen át azzal, akit csak kedvelsz.

Túlságosan mélyen vesztem el benned ahhoz, hogy most bármit is tudjak tenni ellene.

Egyszer egy filozófiaprofesszor az óráján elmesélt egy viccet, a diákjai felnevettek. Pár perc múlva, a professzor újra elmondta a viccet, ekkor már csak páran mosolyogtak rajta. Az óra vége előtt, újra elmesélte a sokadszor hallott viccet, amin már senki sem nevetett. A professzor mosolygott és azt mondta, hogy mint láthattuk, az emberek többsége nem tud nevetni ugyanazon a viccen kétszer, de vajon akkor, hogy képesek egy dolog miatt újra és újra sírni?

Emlékszel, miért szerettünk egymásba? Emlékszel, miért volt köztünk olyan erős a dolog? Mert én képes voltam meglátni benned olyasmiket is, amiről a többi embernek fogalma sem volt és te is ugyanígy voltál velem.

Rám nézett és én megteltem élettel.

Nem volt más, mint bárki, de mégis megláttam benne, ő volt az első szerelem.

Az ajka arra a féloldalas, huncut mosolyra húzódott, amit úgy imádtam, hogy kis híján elállt tőle a szívverésem.

A kutyánál nincs tökéletesebb teremtmény. Felvidít, szórakoztat, barát és harcos egyben. Nem kér mást, csak hogy szeressük.

[Saját kép]

Csak beszélgettünk, beszélgettünk, közben beleszerettem.

A szemét hagytam utoljára, mert tudtam, ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.

Megtanított valamire, valamire amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nemcsak létezni.

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.

Egyetlen dolog számít, amikor a földi életünk végére érünk. Hogyan szerettünk, milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?

Álmomban már láttam az életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le.

Egy párkapcsolat olyan, mint a Tom & Jerry. Idegesítik egymást, bántják egymást, kergetik egymást, irritálják egymást. Lényegtelen hányszor harcolnak egymás ellen, mert nem tudnak élni egymás nélkül.

Ránézek és mosoly fut az arcomon. Azt hiszem, szeretem.

A szeretet igazságtalan. A szeretett lényt soha nem érdemeiért szeretjük. Szeretjük és kész.

Hogy mi a szerelem? Egy folyton mozgó, el-el romló gép, de folyton szerelem.

Az a pasi, akinek nem tetszem mackónadrágban, nulla sminkkel az arcomon, egyszerűen nem érdemli meg, hogy valaha esküvői ruhában lásson.

Vannak olyan érzések, amiket egy lány soha nem fejezhet ki szavakkal, de akármilyen erős is legyen, a könnyei elárulják.

Az egyik legjobb érzés tudni, hogy valaki azért boldog, mert te vagy neki.

Nem akarom, hogy az egész napod velem töltsd, de amikor szükségem van rád, ott legyél. Nem akarom, hogy egész nap beszéljünk, de amikor valamit akarok mondani, figyelj rám. Nem akarom, hogy folyton csinosnak meg szépnek nevezz, de egy bók néha jól esik. Nem akarom, hogy folyton hívj vagy sms-ezz, de akarom, hogy jussak az eszedbe.

Van, aki a karjára tetováltatja. Van, aki felvési a suli wc ajtajára és van, aki egyszerűen kimondja, hogy szeretlek. Velem ez egy kicsit másképp van. Én nem tetováltatok, nem vésem fel sehová és sokszor ki sem mondom, mégis a te neved, ott van a szívemben.

A szerelem egy kívánság valóra válása.