Egyszerűen lehetetlenség mindent tudni valakiről, különben unalmas lenne. Egy ponton túl, bíznod kell a másikban, ez a szerelem.

Azt hiszem, találtam egy tökéletes embert vagy nem is tökéletest, csak még a hibái is tetszenek.

Elég egy sármos mosoly és már a jövőt tervezgetjük vele.

Végre rólam szólnak az egyszer volt mesék.

Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy irántad érzek.

Találkozni veled, ez volt a sorsom. A barátoddá válni, ez a döntésem volt. De szerelembe esni veled, ez az irányításom nélkül zajlott.

Ha úgy vitatkoztok, mint a házaspárok. Úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok. Úgy flörtöltök, mint az első szerelemnél és úgy véditek egymást, mint a testvérek, akkor egyszerűen egymásnak vagytok teremtve.

Mindketten fiatalok voltunk, amikor először találkoztunk, de belőled sosem elég, ezért akarok veled megöregedni.

Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, hogy az életed is rábíznád. Amikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ér, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Amikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról és ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.

Lehetnék vadmacska, vadászhatnék fiúkra, de inkább maradok a kiscica módnál és dorombolok a karjaidban.

Úgy érzem, hogy messze, nagyon messze mentünk és már nem hiszem, hogy kaland volt csupán.

Úgy érzem, hogy kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol, a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, amelynek az első fele elveszett. Ez lehet a szerelem, a teljességérzet hiánya.

Nem az a lényeg, hogy te legyél az első, hanem az, hogy te legyél az utolsó.

Igaz szerelem, melyik lány nem álmodott még erről? Még a legszégyenlősebb is lelki társra vágyik, olyasvalakire aki megérti a reményeit és félelmeit, nevet a viccein, felajánlja a kabátját, ha hidegre fordul az idő, elbűvöli a szüleit és imádja őt a szépséghibáival együtt.

A szerelem minden.

Igaz szerelem? Elmesélem, hogy mi az. Amikor meglátom, boldog leszek. Amikor megcsókol, megörülök. A szívem érte dobog, az ölelése vágyba hoz. A csókja mindennél édesebb és a szíve mindennél hevesebb. Amikor nem látom, belehalok. Amikor elmegy, azonnal várom.

Azt hiszem, szeretlek. Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd.

Van olyan szerelem, ami nem múlik el.

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy.

Szépség az, amikor egy nő szemébe nézel és látod, ami a szívében van.

Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. A keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Azt mondta az érintés, hogy több kell. Azt mondta, hogy ezt akarom.

- Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most éppen össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmiben egyáltalán nincs gyakorlatom.

- Tessék?

- Beléd szerettem.

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam, hogy szeretem. De hát, miért szereted? Azért, amit látok benne és azért, amit belelátok.

Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

Szükségem volt rád, ezért sétáltam be az életedbe.

Néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi érzelmek és aközött, ha valaki csak ki akar használni. De, amikor valami igazi, azt tudni fogod.

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. A gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.

Nem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz és teljesen biztos vagy benne.

Már tudták, hogy nincs mindig szükség a szavakra. A köztük ülő csend nem elválasztotta, hanem összekötötte őket. A szerelmük gyorsan és visszafordíthatatlanul bontakozott ki az eltelt, néhány óra alatt, de a baráti bensőségességét nem veszítette el.

A szemébe szerettem bele. A szemébe, abba hogy ennyire szelíden, barna, jóságos szem.

Minden kedves olvasómnak, kicsit megkésve ugyan, de boldog új évet szeretnék kívánni! :)