Miért van az, hogy az álmok megvalósulása és a boldogság két különböző dolog?

- Férfiaknak és nőknek más álmaik vannak.

- És, ha az álmokat összeadod, kijön belőle egy élet.

- Mellőzzük a nagy szavakat.

- Mellőzük. Meddig maradhatok?

- Amíg az élet el nem választ.

Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném még egyszer látni, egy pár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért. Mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtom egy-két percig és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék.

Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról, hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy a mellkasa a hátamhoz simult és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok.

Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk.

- Hogy érted, hogy mi vagyok?

- Úgy, hogy nem tudom, mi vagy. Lehetőség vagy probléma.

Álom és ébrenlét közt, ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni.

Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék és azt felelném, hogy igen, a legjobb része.

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség.

A szerelem jobban tudja, mint te, hogy kit kell választanod.

Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit és ez nekem teljesen elég.

A kezében van minden, amire én valaha vágytam és ő ennyire nem becsüli.

A valódi szerelem elszakíthatatlan, a valódi szeretet elvághatatlan, ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak. A távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi és melyik nem.

El sem tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek sem tudnám megmagyarázni, hogy miért szerettem beléd.

Mindannyian a saját tetteink áldozatai vagyunk.

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek és ezek után szeretlek, és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, amely örökké tart?

- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.

- Akkor okozz nekem csalódást, másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad.

Jobban emlékszem arra, hogy mit éreztem, amikor láttam, mint arra mit láttam.

 

Összefonódik a tekintetünk, nézzük egymást, egyikünk sem szólal meg, mégis rengeteg mindent közlünk.

 

Millió féltve őrzött érzés, szomorú szívem legmélyén hever, mert sosem mondtam el.

Nem adom vissza, szemhéjam mögött őrzöm a legszebb képedet.

Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt és a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre. Azt feleltem, hogy szeretem, másképp mint a többit. Másképp, mint mindenkit előtte. Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna.

Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek.

 

Nem múlik el a szerelem, csak fegyelmezett lesz. Szavak nélkül is mindent tudó, pillantásból is értő, messzeségből is megérző, a lélekrezdülést is felfogó bizonyosság.