Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Amikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki.

Az okos nő nem vár a csodára, hanem megteremti azt.

A csábítás nem lehet kiszámítható. Azt hiszed, tudod mi következik. De nem tudod.

Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül. Birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal amit mond és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk. Végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent ami ő és mindent, ami tőle való.

Azt hiszem, álmaink férfiába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. Elkezdünk harcolni az ösztöneinkkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek.

Van a csoda, karácsony csodája. Amire várunk és ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. Kell ennél nagyobb ajándék? A következő 365 napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek, ez a karácsony csodája.

Minden kedves olvasónak, aki ezt olvassa, boldog karácsonyt szeretnék kívánni! :)

Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, mindig velem legyél.

Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek és soha nem foglak elengedni.

Felém fordította az arcát. Mosolygott, a szája keskeny résre nyílt, megcsillant a fogsora, rám függesztette kerekre nyílt szemét. Sosem fogom elfelejteni, hogyan hajolt aztán felém, hogyan lett kifejezővé az arca, hogyan lepte el a lágyság, a gyöngédség és a fénylő csend, mintha kivirágzott volna. Sosem felejtem el, hogyan csillant felém az ajka, hogyan közeledett a szeme az enyémhez, hogyan nézett rám kérdőn. Komolyan, tágra nyíltan és csillogón, és hogyan hunyta le aztán a szempilláit, mintha megadná magát.

Megkérdezte tőlem, hogy igaz-e, amit a dalok mondanak, hogy a szerelem mindent legyőz?

- Igaz, de jobb, ha nem hiszed el.

A szerelemben nincs megalkuvás. A tökéletest szereted, amíg szereted.

Egy igazi szerelemben csak erogén zónák vannak. Bárhol is értek egymáshoz, bele kell borzonganotok.

Vannak férfiak, akik úgy veszik be magukat egy nő életébe, hogy örökre felkavarják azt.

A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki mással sosem átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes világot.

Van az én, a te és megszületik a mi.

Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.

Addig fog szeretni, amíg te szereted őt.

Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, amikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így működik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem.

Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő.

- Még mindig nem bírnám egyetlen epigrammában sem összefoglalni, hogy mi az, hogy szerelem.

- Fele titok, fele meglepetés.

Mindig akadt férfi az életében, de valahogy sosem volt jó. Ha kedves volt, nem találta izgalmasnak. Ha izgalmas volt, nem találta túlságosan kedvesnek. Ha pedig sem kedves, sem izgalmas nem volt, nem értette, mit keres mellette.

A szerelemben a veszély a lényeg. Az, hogy kiszámíthatatlan legyen és érezd, hogy bármelyik pillanatban belepusztulhatsz.

Olykor a boldogság rövidségéért, a nagysága kárpótol.

Hiszek abban, hogy a barátságból kialakuló szerelmi kapcsolat jóval tartósabb és mélyebb, de természetesen nem hiányozhat az a bizonyos szikra sem.

Az emberek nem változnak. Amit egyszer megszeretnek, azt mindig is szeretni fogják, még ha nem is tudják az okát.

Hasonlítanunk kell kissé egymáshoz, hogy megérthessük egymást, de kissé különbözőknek kell lennünk, hogy szerethessünk.

Ez volna a boldogság? Kiválasztani valakit, akinek a szorításában, ölelésében mindent hajlandó az ember odaadni?

Hogy az emberek miért pont ahhoz kötik az életüket, akihez kötik, azt többnyire az érintettek értik a legkevésbé.

A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.

Van valami nyugtalanító abban, hogy az ember a testvérként szeretlek kategóriából átvándorol, a sokkal intenzívebb alig várom, hogy megint megcsókoljalak kategóriába.

Én már csak ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek vagy egyáltalán nem felejtek.

Nehéz feldolgozni olyasvalamit, ami rajtad kívül álló okokból történik, de téged érint. Ha az exem meghalt volna, akkor abban a tudatban kellene feldolgoznom az eseményeket, hogy szeretett. De így, hogy gondolkodás nélkül lecserélt valaki másra, így csak azt érezhetem, hogy becsapott.

Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, amikor azt mondod a telefonban, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged. Újra kezdeném az életet, érted.

Megfutamodtál minden fontos dolog elől az életedben, mert ez egyszerűbb volt, mint maradni és megélni.

Az életben a legnagyobb boldogság, ha biztosan tudjuk, hogy szeretnek minket.

Amit teljes szívéből mond az ember, az nem lehet üres frázis.

Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek és ő bennem él.

- Harmadszorra mondom, hogy szeress.

- Késő, egyszer kellett volna.

Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

Minden neked írott levelem szerelmes levél volt. Mi más is lett volna? Most már tudom, hogy mindegyik, kivéve ezt, rossz szerelmes levél volt. A rossz szerelmes levelek azt kérik, hogy viszont szeress, a jó szerelmes levelek viszont nem kérnek semmit. Büszkén jelentem, hogy ez az első jó, neked írott szerelmes levelem, mert semmit nem kell tenned. Már megtettél mindent. Elég emlékem van rólad ahhoz, hogy örökké kitartson.

Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk. Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még, ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy, mintha még a démonaink is hasonlítanának. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy hogy mondjam, érezzem a saját súlyomat.

Az ember akkor szeret valamit, ha elfogadja benne azt, amit nem szeret.

Az évek során olyan bensőségessé, meghitté váltunk egymás számára, hogy ha néhány órára el kell válnunk, valósággal fájlaljuk a másik hiányát. Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem.

- Mi az, amit nem tennél meg semekkora összegért?

- Nem mondanék le az elveimről, az elképzeléseimről. Az elveknek nincs ára, nem eladók.

Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek, ami akarok. Színésznő, orvos, tanár vagy énekes, bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az ő barátnője.

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel.

Noha nem vagyok futurológus, magabiztosan állítom, mindhalálomig ellenállhatatlan leszel számomra.

Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni, a másikra.

- Szeretlek.

- Most már te vagy az életem.