Van valami nyugtalanító abban, hogy az ember a testvérként szeretlek kategóriából átvándorol, a sokkal intenzívebb alig várom, hogy megint megcsókoljalak kategóriába.

Én már csak ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek vagy egyáltalán nem felejtek.

Nehéz feldolgozni olyasvalamit, ami rajtad kívül álló okokból történik, de téged érint. Ha az exem meghalt volna, akkor abban a tudatban kellene feldolgoznom az eseményeket, hogy szeretett. De így, hogy gondolkodás nélkül lecserélt valaki másra, így csak azt érezhetem, hogy becsapott.

Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, amikor azt mondod a telefonban, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged. Újra kezdeném az életet, érted.

Megfutamodtál minden fontos dolog elől az életedben, mert ez egyszerűbb volt, mint maradni és megélni.