- Hát nem jobb érzés, ha szeret valaki?

- De. Úgy érzem magam, mintha kitettek volna egy csupasz hegyre, a talaj sziklás ahhoz, hogy beáshatnám magam, összefüggő szikla, sehol egy kiszögellés vagy huppanó, aztán már nem is vagyok meztelen, hanem páncél véd.

Sose mentegetőzz azért, hogy önmagad vagy. Éppen ezt szeretném. A biztos menedéked akarok lenni.

Túl sokszor álltunk ellen az érzéseinknek. Keményen harcoltunk ellenük, folyamatosan nyertünk és vesztettünk a magunkkal és az egymással vívott harcok során. Mégis tudtuk, hogy összetartozunk.

A szépség és a szörnyeteg fontos tanítása úgy szól, hogy szeretni valakit már akkor kell, mielőtt az szeretetre méltó.

Téged akarlak, akivel ovisokként lehet viselkedni, ha éppen ahhoz van kedvünk. Téged, akivel órákat beszélgetünk és észre sem vesszük az idő múlását. Akivel minden búcsúzás órákig tart. Téged akarlak, aki engem akar, teljes valómban, pont úgy, ahogy vagyok. Téged, aki nem megváltoztatni akar, hanem tökéletesnek lát, minden hibámmal együtt. Téged akarlak, aki a tekintetével, szavaival másodpercek alatt lázba tud hozni. Aki nem fél kimondani, hogy szeret és velem akar lenni örökre, mert tudja játszmázni fölösleges, buta dolog. Téged akarlak, akinek az őszinteség igazi, meghatározó érték. Aki vár rám és türelmes. Téged akarlak, pont téged és már tudom is, hogy létezel.