Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor, amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más. Beszélgettek és minden olyan egyszerű, tiszta, mintha együtt bármire képesek lennétek. Gyorsan észhez kapsz, visszarángatod magad a földre, mert ez az egész túl szürreális. Ilyen csak a fantáziádban létezik vagy a filmekben, de kizárt, hogy ezt te megtapasztald. Pedig ott vagy benne. Minden egyes pillanatban érzed, mintha ezer éve ismernéd, valahogy együtt minden jobban működik. Aztán, ahogy kiszállsz a pillanatból és visszakerülsz az életedbe, rögön elméleteket kezdesz gyártani. Nem mered elhinni, hogy ez valóságos, hogy ilyen lehet. Szabotálni kezded a kapcsolatot, mert nem ismered, nincs rá mintád, azt sem tudod, hogy mi várhat rád. A menekülés biztosabb, a könnyebb utat választani felüdülés és egyben fájdalom, hiszen jól tudod, hogy csak egy valamire vágysz. Arra, amit akkor éreztél, amikor együtt voltatok. Olyankor egy picit olyan, mintha végre élne az a részed is, amiről addig azt hitted, hogy nem is létezik. Ő ugyanezt mondja. Félelmetes, mert egy szót sem kell mondanod, ugyanazokról az érzésekről mesél és mégsem lép, és mégsem változtat. Pontosabban megteszi, a maga módján. Apró lépésekkel, félig a biztonságos, jól megszokott világában éli tovább az életét. Nem azért, mert nem érzi azt, amit te, hanem csak azért, mert nincs rá készen. Retteg mindentől. Az érzésektől, a változástól, attól hogy ez az egész más. Mintha ezer éve ismerne. Talán ő is elmondja, arról is beszél, hogy számára ez félelmetes és félti magát. Te pedig nem akarod meggyőzni. Egy percre sem szeretnéd győzködni arról, hogy a jól megszokott ugyanolyan veszélyes lehet, mint az ismeretlen. Vagy hogy ahhoz, hogy megkapja a különleges életet, amiről mindig olyan lelkesen mesél, tennie kell egy lépést a kiszámíthatatlan felé. De egyébként is, mit jelent az, hogy kiszámítható vagy kiszámíthatatlan? Mindenesetre szépen elfogadod a döntését és nem gondolsz már többet rá. Tudod, hogyha egy szép napon felbukkanna az életedben, talán minden ugyanolyan lenne. Ott állnátok egymással szemben, ő meg csak azt tudná kérdezgetni magától, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna, ha bátor? Mi lett volna, ha elfogadja, hogy megérdemli a boldogságot? Pedig csak el kellett volna fogadnia, hogy szenvedett már eleget és itt az ideje annak, hogy boldog legyen, mert megérdemli. Ám a legnagyobb ajándékot is csapdának látta, így inkább elsétált mellette. Hiszen ő még mindent annak lát, mert még mindig nem hiszi el, hogy az életet lehet másképp is élni.