Egyszer mind hittünk a szerelemben, majd jött valaki és ezt az üveggömböt ripityára törte. Sérültünk és mit sem törődve a szívünk darabjaival már nem hittünk többé vagy már nem úgy, mint amikor azt éreztük minden porcikánkban, hogy ez örökké tarthat. Minden újabb hit mögött lett egy mégse, egy talán nem kéne és ezzel tökéletesen megmérgezzük azt, hogy bizalmat szavazhassunk a másiknak. Pedig, ha egyszer összetörik, ha egyszer elsétál, az nem igazi. Nyomában sincs annak, aki majd kitart melletted. Annak, aki a két kezét összefogja tenni azért, mert te vagy neki.