Vannak emberek, akiket talán soha többet nem látunk. Mégis azt érezzük, hogy magukkal vittek valamit belőlünk. Akkor láttam őt először és utoljára. Még néhány napig eljátszottam a gondolattal, hogy megelőlegezzek magunknak egy olyan jövőt, amiben mind a ketten szerepelünk, de a sorsnak más terve volt velünk. Talán csak azért került az életembe, hogy képes legyek tovább állni egy megkövesedett kapcsolatból, hogy újra elhiggyem van remény és van szerelem. Olyan tökéletes pillanatok voltak ezek, amiről álmodni sem mertem volna azelőtt. Bár talán tudatában sem volt, mégis életet adott.